Ballagás

Írta: Andrej Liza a ballagó 8. osztály nevében

2014. 6. 23.

2014. június 20. 16. óra. Az iskola díszbe öltöztetve. megszólal a csengő, amely eddig a tanóra kezdetét jelezte, de most azt jelenti, hogy itt az idő, menni kell. Tarisznyával a vállunkon, virággal a kezünkben utoljára még egyszer énekelve végigvonultunk az iskola tantermein, majd ki a virágzó hársfáktól illatozó udvarra, ahol már vártak ránk a szüleink, hozzátartozóink és tanáraink. A ballagási programot a 7. osztály kezdte, majd a mi beszédeink következtek.

„Ünnepség, virágok, beszédek…eddig mindig úgy gondoltam, hogy nem is olyan nagy dolog, csak leírok néhány mondatot, felolvasom és minden megy tovább. Ugyan mire vannak olyan nagyra a végzősök? Most, itt állva mégis érzem, hogy ez egy jelentőségteljes pillanat.

 Végigpörög  szemünk előtt múltunk, és emlékeink zöme ehhez az intézményhez kötődik, hiszen ide jártunk óvodába, ezen az udvaron szaladgáltunk kicsi elsősként; Erzsike néni itt tanította meg az első betűket és számokat leírni, olvasni ;szlovákul is itt köszöntünk kórusban, ahogy mondókákat is kántáltunk az órákon. A nagyok akkor olyan nagyok voltak, és oly távolinak tűnt mindez. Pedig úgy elszállt, mint egy pillanat, mint egy tánc.

Játék, tanulás, versenyek, fellépések –mind-mind megannyi szép emlék.

No és a szünetek ! A mi kis szuperosztályunk !- a kisautó, a cinkék, hamburger, a farsang …– …hm

Minden táborba együtt mentünk. De még a szabadidőnket is közösen töltöttük. Még az egykék is tudhatják, milyen , ha testvérük van- hisz ez egy életre szóló barátságot jelent. Micsoda nagy szavak !

Nehéz lesz erről múlt időben beszélni. Bár nyolcunknak a váltás csak szimbolikus, hiszen itt maradunk, de az mégis más lesz. Már most néhány tanár kifejtette,hogy a felelősség fogalma sokkal nagyobb jelentőséggel fog telni. Több lecke, több könyv,több tanulás.

Bár a továbbtanulás kérdése többünk életében nem volt kérdéses,hisz itt képzeljük el a jövőnk megalapozását, de maga az a tény, hogy felnőtt életünk alappilléreit tervezzük, és rakjuk le,már az riasztónak tűnik. Amennyire vártuk ezt a pillanatot, most annyira tolnánk még előre.

Néhányan más iskolában folytatják tanulmányaikat, de ők is büszkék lehetnek, hogy valaha SZLOVÁKOSOK voltak. Ahogy telik az idő, ezt kezdjük mi is érezni, hogy ez az iskola mennyire más, mint a többi. Itt igazán gyerekek és önmagunk lehettünk és lehetünk. Itt mindenkit úgy fogadnak el,amilyen. Nem kell beállnunk a sorba sem divatból, sem kényszerből, sem félelemből.

Több olyan alkalom volt már-és tudjuk, hogy lesz is-, amikor tanáraink olyan teljesítményt hoztak ki belőlünk,amiről még mi is azt hittük, hogy lehetetlen.

Szeptembertől újra itt koptatjuk az iskola padjait,de az a néhány lépcső jóval többet fog jelenteni.      -Izgatottan várjuk ! „

a ballagás végén a 7. osztály egy kellemes meglepetést tartogatott számunkra. Kaptunk 1-1 lufit, amelyet elengedve „hivatalosan2 is befejeztük az általános iskolai éveket. Köszönjük!


További képek a Képgalériában
Vissza a kezdő oldalra