Miért pont a Szlovák Gimnázium?

Írta: Farkas Zorka, 9. osztályos tanuló

2018. 12.07.

Szinte az összes nyolcadikosban megfogalmazódik ez a kérdés. Maradjak? Ne maradjak? A válaszom egyértelműen az, hogy MARADJ! Mégis miért? Hadd fejtsem ki!

Rendszerek határozzák meg hánytól-hány éves korig vagyunk kötelesek részt venni az oktatásban, ám azt nem mondják meg, hogy melyik iskolába járjunk. Középiskolát választani magánügy, de nem egyszerű döntés, ugyanis a jövőnket kezdjük el építeni. A mi iskolánk éppenséggel nem a legnépszerűbb, de minden csabai gimnáziumot egyértelműen felülmúl az oktatás színvonalának szempontjából. Itt ugyanis a diákok szlovák anyanyelvű tanárok segítségével mélyülhetnek el a nyelv csodáiban, heti ötször-hatszor. Igen, ez nagyon magasra növeli az óraszámot, de szerintem megéri elszenvedni a heti negyven órát, mert a végén, a célegyenesben, az érettségin a tanulók is anyanyelvi szinten tudnak kommunikálni, és problémák nélkül meg tudják értetni magukat Szlovákiában, vagy bármely más szláv országban. Ha már Szlovákia, az intézmény rengeteg szlovák táborba juttatja el diákjait, amit a jó tanulmányukért kapnak a fiatalok, ezért ingyenes számukra.  Itt sok új barátra tehetnek szert, és alkalmazhatják nyelvtudásukat. Az is erősítheti a maradás gondolatát, hogy itt a nyelvi érettségivel nyelvvizsga is társul, az hogy milyen, az csak az érettségizőn áll, hogy emeltet választ-e, vagy sem. Ekkorra már általában a végzősök akadályok nélkül veszik az emelt szintű szlovák megpróbáltatásait. Ez az első tanintézet, ahol fizetnek azért, hogy tanulj. Ez természetesen csak akkor igaz, ha felsőoktatásban Szlovákiában veszel részt. Bár ha belegondolunk, aki általános iskolában jól megírta a pályamunkáját, és a tanulmányi átlaga is 4,5 volt, illetve e fölött, az is kap anyagi támogatást a Szlovák Önkormányzattól, de csak az esetben, ha itt folytatja tanulmányait.  Ezek után nem sok olyan embert lehet mondani, aki ne gondolkozna el azon, hogy tényleg megéri-e a Szlovák Gimnázium mellett lerakni  voksot.  Véleményem szerint teljesen megéri, mert a középiskolás tanulók létszáma is alacsony, ami talán az egyik legnagyobb előny.  Úgy vélem, nagyon fontos, hogy az ember jó közösségben legyen, vagyis jól érezze magát ott, ahol van, mert sokkal könnyebb elviselni a ránk nehezedő nyomást, ha a barátaink is velünk vannak. Az iskola eddigi pályafutása során, az idei az az év, amikor megdőlt a diákok számának rekordja, ugyanis idén 60 gimnazista tölti be a harmadik emelet padjait.  Máshol egy évfolyamban is többen vannak ennél, és ennek köszönhetően nincs meg az a családias környezet. Az órák is hangulatosan telnek, ugyanis a tanárok úgy ismerik az összes diákot, mint a tenyerüket. Tudják, kinek milyen céljai vannak az életben, illetve hogy melyik tantárggyal vannak nehézségei, melyik megy könnyebben, merre szeretnének orientálódni a jövőben.  Például nekem az a vágyam, hogy fizikus legyek, ezért Fábián Mariann tanárnő próbál segíteni nekem céljaim elérésében, és külön, tanórán kívül, figyelmességből foglalkozik velem, és elmond plusz információkat, illetve ad érettségi előkészítő feladatokat.

Ámde a mi intézményünknek – mint ahogyan minden más dolognak az életben- megvan ugyanúgy a jó és rossz oldala. Az előbbit már részletesen kifejtettem a korábbiakban, úgyhogy most essen szó az utóbbiról, vagyis a hátrányokról.

Stephen Fry szavaival élve:” Az iskola nem az élet előszobája, hanem a való élet.” Ezt az idézetet azért pont ide választottam, mert a tanulmányaink befejezése után is túl leszünk terhelve, és aki már a gimnázium nehézségeit se bírja, annak nehéz lesz a továbbiakban.  Nagyon sokan panaszkodnak a mindennapos nulladikról, és az utána következő hét-nyolc óráról. Ez teljesen jogos. Elég fárasztó egész nap a padban ülni és koncentrálni, körülbelül lehetetlen az utolsó órákon is teljes erőbedobással aktívnak maradni. Ez a magas óraszám a nyelvekből adódik, de nem lehet ellene mit tenni.  Nekem - amikor éppen kilátástalan a helyzetem, mert kilenc tanítási óra után hazaérek, és nekilátok tanulni  a másnapi témazárókra,- mindig az jut az eszembe, hogy nagyon sokan túlélték már a  Szlovák Gimnázium megpróbáltatásait, és boldogok, sikeresek lettek az életben. Vagyis egyáltalán nem lehetetlen jó tanulónak maradni, csak akarni kell.

Mikor én is nyolcadikos voltam, a felettem járók folyton mondták, hogy milyen nehéz a középiskola, és alig bírják. Teljesen kétségbe voltam esve, hogy lehet, hogy nem jó iskolát választottam, és nem fogom bírni tartani a tempót. De rá kellett jöjjek, hogy tévedtem. Eleinte kicsit komplikált beleszokni a harmadik emelet hétköznapjaiba, és megismerkedni az új tanárokkal, kitapasztalni a tanítási módszereiket, de csak kitartás kell, semmi más.

Zárásképpen csak annyit mondanék, hogy szerintem a felvételi lapon gondolkodás nélkül érdemes bejelölni az intézményt.

Vissza a kezdő oldalra